Ritáról

“Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani.”

( József Attila: Születésnapomra)

Vidi Rita
Vidi Rita
Pár hónapja felhívott anyukám, és röviden azt közölte, hogy épp számmisztikával foglalkozva, arra a következtetésre jutott, hogy nagyobbik lánya (én), itt a Földön, az első életét éli.

Ez abból a szempontból fontos, hogy akik első életüket élik, nekik kell a legtöbbet megtanulniuk az életről, nekik van lehetőségük a legtöbbet fejlődni. (Későbbi életekben talán már csak finomodni kell. – Persze, ha hiszünk az ilyesmiben.)

Anyukám azt is hozzátette, hogy kiszámolta, hogy 37 éves koromban fogom megkapni az életem küldetését.

Amire én nem tudtam mást mondani, csak ezt: Anyu, szerintem már megkaptam!

Abban az időben tudatosodott bennem az, hogy hiába, hogy érdekel az informatika, a műszaki megoldások, hiába vagyok nagy problémamegoldó, a legnagyobb örömet mégis csak mások fejlesztése okozza.

Nem az elért eredmény, és az egyre ügyesebb, okosabb “tanítványok” visszajelzése miatt, hanem az miatt a szédítő fejlődési folyamat miatt, amit a “tanítás” kapcsán saját magamon tapasztalok. Ez egy önzőség az önzetlenségben:).

Szeretnék másokat építeni, és ezáltal önmagamban építkezni. Tudom, hogy ez a küldetésem a Földön, és lehet, hogy 37 évesen kapok még valami pontosítást, de hiszem, hogy ez az az út, amit járnom kell, és amit örömmel, boldogan járok!

Vidi Rita