Csak egyetlen teendő lehetséges fertőzéskor, a formázás?

Avagy minek lőnénk ágyúval verébre, amikor verébre csúzlival kell? (A cikk megírása közben természetesen egyetlen veréb sem sérült meg.)

A legtöbb levél, amiben a segítségemet kéritek, többnyire kitér az „a hozzáértő ismerősök a teljes formázást és újratelepítést ajánlották” témakörére. Ó, ha a kezem közé kaphatnék egy-két ilyen ismerőst… :)

Minden vészjelzésre formázni a winchestert, és aztán újratelepíteni az operációs rendszert, azt jelentené, mintha megjelenne a kertemben egyetlen gyomnövény, és én nekirontanék egy lángszóróval, leégetnék mindent, majd felszántanám a terepet, és a biztonság kedvéért be is sóznám az egészet, hogy nehogy valami gond legyen.

Ahelyett, hogy odaballagnék, megfognám azt a gyomot a megfelelő helyen, és kihúznám tövestől. Ha már egyszer odakerült valahogy…

Szóval akkor mi van ezzel a formázás dologgal?

Tényleg meg lehet úszni?

Meg bizony! Sőt, meg kell úszni, mert az, hogy ha valakinek a gépét rendszeresen újra kell telepíteni, az a Vírus Kommandó álmoskönyve szerint nagyon rosszat jelent. Az ilyen felhasználó menjen inkább kapálni, vagy havat lapátolni, még véletlenül sem szabad számítógép közelébe engedni.

Persze mindenkinek van legalább egy újratelepítéses sztorija. A profibbak már előre szokták látni a jeleket, és előkészülnek, mielőtt még beütne a végső katasztrófa – adatmentéssel, telepítő lemezek kéznél tartásával, szervizes telefonszámának előkeresésével -, a kevésbé profikat viszont derült égből villámcsapásként éri a tény: már csak az újratelepítés segíthet.

Ilyenkor szoktak avatatlan kezekben eltűnni – gyakorlatilag megszűnni – az adatok, és ilyenkor szokott kiderülni, hogy az újratelepítés, mind az összes kb. 40 percével, az semmi. Az a lényeg, ami előtte és utána van.

De ne bonyolódjunk bele a dologba, mert aki rendszeresen olvassa ezt az oldalt, fel van iratkozva a hírlevélre, nem sűrűn fenyegeti a formázás és újratelepítés réme. De azért előfordulhat, hogy bekapunk valami vírust, és nem is tudunk vele mit kezdeni.

De mégis: mit kezdjünk ilyenkor?

Na, ekkor szokott a majom a vízbe ugrani: kinek milyen szoftveres vírusvédelme van a gépén? Ugyanis, sokan szeretik megúszni ingyen – illetve kezdőknek például fogalmuk sincs arról, hogyan került a gépükre vírusirtó, és egyáltalán az milyen verziójú, fizetős-e, vagy valaki ajándékba adta?  Mesélhetnék a döbbent arcokról… -, és amikor probléma van, akkor szembesülnek vele, hogy nincs más, akihez fordulhatnának, mint egy jóravaló, hozzáértőnek tűnő ismerős, vagy pedig fórumok kedves felhasználói. Végső esetben maradok én, hogy gyakorlatilag látatlanban, elbeszélés alapján megmondjam, mit kell csinálni.

Ha fizetős szoftver védi a gépet, és ne adja a jó ég, de benyelünk valami csúfságot, akkor lép életbe a fizetős szoftverek legédesebb mellékhatása: a technikai támogatás.

A telefonszám, vagy az e-mailcím, ahova fordulni lehet, és amin keresztül ingyen segítenek.

Amikor vírusunk van, akkor két dolog lehet: vagy észreveszi a vírusirtó, vagy nem. Ha nem veszi észre, akkor valószínűleg mi sem vesszük észre, tehát csak egy variáció maradhat: a vírusirtó észleli a kártevőt, de nem tud vele mit kezdeni.

A jobb supportok – technikai segítségnyújtók – egyrészt elnavigálnak bennünket a probléma gyökeréhez valamilyen verbális segítséggel, ha pedig elakadunk, akkor jön a távsegítség csodája. Belépnek a gépünkre, és megoldják a dolgot, helyettünk. Közben mi meg nézhetjük, mi történik, és legközelebb akár már mi is megoldhatjuk, magunk.

A nehezen kiirtható kártevők ellen külön irtóprogramot szoktak írni, mert a nehezen irtható kártevők jellemzője az is, hogy nagyon ritkák. Ezért nincs rá szükség, hogy hirtelen, sokmilliónyi, az adott vírusirtót használó felhasználók gépére egy időben egyszerre lekerüljön az adott, nagyon veszélyes, de éppoly ritka kártevő elleni megoldás.

Tehát, ha kiirthatatlan kártevővel találkozunk, akkor az alábbi teendők jöhetnek számításba, még mielőtt nekifognánk azonnal formázni a winchesterünket, és újratelepíteni a Windows-t.

  1. Pontosan ki kell jegyzetelni, vagy ki kell másolni a kártevő nevét, és elérési útvonalát (hol, melyik fájlban, mappában van)
  2. Rá kell keresni a neten, hogy találkozott-e már valaki ezzel a problémával (valószínűleg igen).
  3. Ha a talált információkkal nem boldogulunk, akkor a vírusirtó szoftverünk hivatalos honlapján rákereshetünk az adott kártevőre, hogy létezik-e ellene konkrét irtóprogram.
  4. Ha létezik, akkor letöltjük, leirtjuk a kis piszkot.
  5. Ha netán a system32 mappában bújna meg a kis hamis, akkor irtás előtt kikapcsolhatjuk a rendszer visszaállítás szolgáltatást, majd irtás után visszakapcsolhatjuk. Erről részletes infók itt, egy videóban>>
  6. Ha ezek nem segítenek, akkor irány a support: e-mailt kell írni, vagy telefonálni kell, és a lehető legpontosabban fel kell vázolnunk a tényállást. A support dolga az, hogy segítsen.
  7. Ha nem tudnak segíteni – mert akár ez is előfordulhat -, akkor ők azt sűrű elnézéskérés közepette közölni is fogják velünk.
  8. Na, ekkor jöhet a formázás, újratelepítés. (Előtte hosszas adatrendezgetéssel, utána hosszas driverezgetéssel, persze ez utóbbi operációs rendszer függő).

Láthatod, hogy ha megfontoltak vagyunk, akkor maximum a 8. pont az újratelepítés.

Az viszont tény, hogy mire oda eljutunk, hogy végigmegyünk az összes ponton, jókora időráhagyásokkal, addigra eltelhet akár több nap is, főleg, ha még úgy kell keresgetnünk a support elérhetőségét is, és ha órákba telik megfogalmazni egy rövid e-mailt.

Ezért szeretik, főként fiatalok, pikk-pakk újratelepíteni a gépet, mert ők nem szeretnek várni Nincs is ezzel gond, ha valakinek ez megy, ha valakinek a mentalitásához ez illik. De a felhasználók 95%-ának manapság már nem megy ez, nem ez illik hozzájuk. Már nem csak kockafejűek használják az internetet, mára már kigömbölyödött a felhasználók hada J.

A felhasználók 95%-ának a körültekintő, lassabb, de célirányos megoldás a valódi megoldás. Amikor tanulni lehet egy problémából, amikor rá lehet jönni, mi okozta, amikor fel lehet készülni arra, hogy többé ugyanaz a probléma ne forduljon elő. És így tovább.

Talán feltűnt, talán nem: én a 95%-kal vagyok.

Nem kell ajtóstul rontani a házba, nem kell ágyúval lőni verébre, nem kell egyetlen gaz miatt felperzselni a megyét.

Csak okosan, céltudatosan! Lassan járj, tovább érsz!

Mi a véleményed? Te melyik táborba tartozol?

Az újratelepítő vehemensek közé, vagy a nyugodtabb, elemző, céltudatosabb felhasználók közé?

Kapcsolódó bejegyzések:

5 hozzászólás so far:

  1. Kimaradtak még azok, akik az újratelepítés után/előtt/közben folyamatosan szidják a windowst, hogy milyen gagyi. Nem tanulják meg inkább használni, szidni egyszerűbb.

    Ez olyan, mint nekimenni autóval hátulról valakinek, aztán szidni az autót, hogy nézmá’ de gagyi a fék!

    A másik, hogy a windows xp-ben sokszor alkalmazható sikeresen a “meleg újratelepítés” Amikor cd-ről indítunk, majd a felismert windows telepítést úgymond frissíti a telepítő. Természetesen ez nem csodaszer, csak így legalább nem veszik el adat.

    A teljes újratelepítős sztorik legjobb része, hogy a kedves barát, aki újratelepíti, úgy hagyja ott a felhasználót, hogy “a pdf olvasót majd te is fel tudod telepíteni” (pdf olvasó helyére bármit be lehet helyettesíteni).
    Na, ilyenkor kerülnek fel a gépre olyan verziószámú ésvagy típusú programok, amiktől égnek áll az ember haja :)
    Az ezekkel telepített toolbarok pedig nagyon jó alapot biztosítanak a korai közeljövőben történú újabb újratelepítésre!

    A felhasználónak amúgy is mindegy, hogy milyen rendszert használ, csak minden ugyanúgy nézzen ki, mint tegnap és minden úgyanúgy működjön…

  2. hú, Carter, nagyon jól megfogtad annak a lényegét, amit én kihagytam.
    Nagyon életszerű, amit írtál. Nálunk számtalanszor előfordul, hogy itt fejeződik be a telepítés lényegében, mert elkezdeni ugye bárki el tudja, de amikor jönnek a problémák, meg hiányzik ez-az-amaz, akkor azért nagy eséllyel köt ki szervizben a gép.
    Ilyenkor nem győzzük nyugtatgatni és közben lelket lehelni a felhasználókba/tulajdonosokba.

    Egyébként abszolút megértem, hogy mindenki az állandóságra vágyik. Én olyan szinten konzervatív vagyok felhasználóként, hogy már-már cikinek érzem :). Lusta is vagyok variálni, meg nincs szükségem púpra a hátamra :)

  3. Nekem viszont annyit változtak a felhasználói szokásaim, hogy a hétfőn feltelepített Ubuntu mellett egyszer sem indítottam el azóta a Windowst!

  4. Amióta használom a Víruskommandó Tanácsait és Betartom, nem kellett újratelepíteni a gépem:
    1.) Vidi Rita: (VÍRUSKOMMANDÓ) 45 pont a stabil gépért, ebben MINDEN BENNE VAN.
    2.) Gyórsító trükkök (9+6)(Víruskommandó)
    3.) Minden hétvégén karbantartom a gépem.
    (a leglassabb művelet a vírusellenörzés soha nem talál hibát de azért futtatom).
    Két dolgot csinálok másképpen: ELSŐ: fél éve áttértem a FREE Microsoft Security Essentials vírusírtóra. Egyszerű kezelés, nem veszem észre a működését (nem lassítja a gépem).
    MÁSODIK: a Windows Internet Explorer-t futtatom.
    Tapasztalat: ne hidd, hogy rendszeres karbantartás és odafigyelés (ld. az emlitett 45 PONTOT ) nélkül – lassan-de biztosan nem esik szét a géped, legyen az bármilyen gyors, drága és profi gép.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.