Csak egyetlen teendő lehetséges fertőzéskor, a formázás?

Avagy minek lőnénk ágyúval verébre, amikor verébre csúzlival kell? (A cikk megírása közben természetesen egyetlen veréb sem sérült meg.)

A legtöbb levél, amiben a segítségemet kéritek, többnyire kitér az „a hozzáértő ismerősök a teljes formázást és újratelepítést ajánlották” témakörére. Ó, ha a kezem közé kaphatnék egy-két ilyen ismerőst… :)

Minden vészjelzésre formázni a winchestert, és aztán újratelepíteni az operációs rendszert, azt jelentené, mintha megjelenne a kertemben egyetlen gyomnövény, és én nekirontanék egy lángszóróval, leégetnék mindent, majd felszántanám a terepet, és a biztonság kedvéért be is sóznám az egészet, hogy nehogy valami gond legyen.

Ahelyett, hogy odaballagnék, megfognám azt a gyomot a megfelelő helyen, és kihúznám tövestől. Ha már egyszer odakerült valahogy…

Szóval akkor mi van ezzel a formázás dologgal?

Tényleg meg lehet úszni?

Meg bizony! Sőt, meg kell úszni, mert az, hogy ha valakinek a gépét rendszeresen újra kell telepíteni, az a Vírus Kommandó álmoskönyve szerint nagyon rosszat jelent. Az ilyen felhasználó menjen inkább kapálni, vagy havat lapátolni, még véletlenül sem szabad számítógép közelébe engedni.

Persze mindenkinek van legalább egy újratelepítéses sztorija. A profibbak már előre szokták látni a jeleket, és előkészülnek, mielőtt még beütne a végső katasztrófa – adatmentéssel, telepítő lemezek kéznél tartásával, szervizes telefonszámának előkeresésével -, a kevésbé profikat viszont derült égből villámcsapásként éri a tény: már csak az újratelepítés segíthet.

Ilyenkor szoktak avatatlan kezekben eltűnni – gyakorlatilag megszűnni – az adatok, és ilyenkor szokott kiderülni, hogy az újratelepítés, mind az összes kb. 40 percével, az semmi. Az a lényeg, ami előtte és utána van.

De ne bonyolódjunk bele a dologba, mert aki rendszeresen olvassa ezt az oldalt, fel van iratkozva a hírlevélre, nem sűrűn fenyegeti a formázás és újratelepítés réme. De azért előfordulhat, hogy bekapunk valami vírust, és nem is tudunk vele mit kezdeni.

De mégis: mit kezdjünk ilyenkor?

Na, ekkor szokott a majom a vízbe ugrani: kinek milyen szoftveres vírusvédelme van a gépén? Ugyanis, sokan szeretik megúszni ingyen – illetve kezdőknek például fogalmuk sincs arról, hogyan került a gépükre vírusirtó, és egyáltalán az milyen verziójú, fizetős-e, vagy valaki ajándékba adta?  Mesélhetnék a döbbent arcokról… -, és amikor probléma van, akkor szembesülnek vele, hogy nincs más, akihez fordulhatnának, mint egy jóravaló, hozzáértőnek tűnő ismerős, vagy pedig fórumok kedves felhasználói. Végső esetben maradok én, hogy gyakorlatilag látatlanban, elbeszélés alapján megmondjam, mit kell csinálni.

Ha fizetős szoftver védi a gépet, és ne adja a jó ég, de benyelünk valami csúfságot, akkor lép életbe a fizetős szoftverek legédesebb mellékhatása: a technikai támogatás.

A telefonszám, vagy az e-mailcím, ahova fordulni lehet, és amin keresztül ingyen segítenek.

Amikor vírusunk van, akkor két dolog lehet: vagy észreveszi a vírusirtó, vagy nem. Ha nem veszi észre, akkor valószínűleg mi sem vesszük észre, tehát csak egy variáció maradhat: a vírusirtó észleli a kártevőt, de nem tud vele mit kezdeni.

A jobb supportok – technikai segítségnyújtók – egyrészt elnavigálnak bennünket a probléma gyökeréhez valamilyen verbális segítséggel, ha pedig elakadunk, akkor jön a távsegítség csodája. Belépnek a gépünkre, és megoldják a dolgot, helyettünk. Közben mi meg nézhetjük, mi történik, és legközelebb akár már mi is megoldhatjuk, magunk.

A nehezen kiirtható kártevők ellen külön irtóprogramot szoktak írni, mert a nehezen irtható kártevők jellemzője az is, hogy nagyon ritkák. Ezért nincs rá szükség, hogy hirtelen, sokmilliónyi, az adott vírusirtót használó felhasználók gépére egy időben egyszerre lekerüljön az adott, nagyon veszélyes, de éppoly ritka kártevő elleni megoldás.

Tehát, ha kiirthatatlan kártevővel találkozunk, akkor az alábbi teendők jöhetnek számításba, még mielőtt nekifognánk azonnal formázni a winchesterünket, és újratelepíteni a Windows-t.

  1. Pontosan ki kell jegyzetelni, vagy ki kell másolni a kártevő nevét, és elérési útvonalát (hol, melyik fájlban, mappában van)
  2. Rá kell keresni a neten, hogy találkozott-e már valaki ezzel a problémával (valószínűleg igen).
  3. Ha a talált információkkal nem boldogulunk, akkor a vírusirtó szoftverünk hivatalos honlapján rákereshetünk az adott kártevőre, hogy létezik-e ellene konkrét irtóprogram.
  4. Ha létezik, akkor letöltjük, leirtjuk a kis piszkot.
  5. Ha netán a system32 mappában bújna meg a kis hamis, akkor irtás előtt kikapcsolhatjuk a rendszer visszaállítás szolgáltatást, majd irtás után visszakapcsolhatjuk. Erről részletes infók itt, egy videóban>>
  6. Ha ezek nem segítenek, akkor irány a support: e-mailt kell írni, vagy telefonálni kell, és a lehető legpontosabban fel kell vázolnunk a tényállást. A support dolga az, hogy segítsen.
  7. Ha nem tudnak segíteni – mert akár ez is előfordulhat -, akkor ők azt sűrű elnézéskérés közepette közölni is fogják velünk.
  8. Na, ekkor jöhet a formázás, újratelepítés. (Előtte hosszas adatrendezgetéssel, utána hosszas driverezgetéssel, persze ez utóbbi operációs rendszer függő).

Láthatod, hogy ha megfontoltak vagyunk, akkor maximum a 8. pont az újratelepítés.

Az viszont tény, hogy mire oda eljutunk, hogy végigmegyünk az összes ponton, jókora időráhagyásokkal, addigra eltelhet akár több nap is, főleg, ha még úgy kell keresgetnünk a support elérhetőségét is, és ha órákba telik megfogalmazni egy rövid e-mailt.

Ezért szeretik, főként fiatalok, pikk-pakk újratelepíteni a gépet, mert ők nem szeretnek várni Nincs is ezzel gond, ha valakinek ez megy, ha valakinek a mentalitásához ez illik. De a felhasználók 95%-ának manapság már nem megy ez, nem ez illik hozzájuk. Már nem csak kockafejűek használják az internetet, mára már kigömbölyödött a felhasználók hada J.

A felhasználók 95%-ának a körültekintő, lassabb, de célirányos megoldás a valódi megoldás. Amikor tanulni lehet egy problémából, amikor rá lehet jönni, mi okozta, amikor fel lehet készülni arra, hogy többé ugyanaz a probléma ne forduljon elő. És így tovább.

Talán feltűnt, talán nem: én a 95%-kal vagyok.

Nem kell ajtóstul rontani a házba, nem kell ágyúval lőni verébre, nem kell egyetlen gaz miatt felperzselni a megyét.

Csak okosan, céltudatosan! Lassan járj, tovább érsz!

Mi a véleményed? Te melyik táborba tartozol?

Az újratelepítő vehemensek közé, vagy a nyugodtabb, elemző, céltudatosabb felhasználók közé?

Egy új internet óhajtása

Lehet, hogy már te is voltál úgy vele, hogy egy nyugodtabb, ráérősebb pillanatban megfordult a fejedben, hogy: “Vajon milyen lehetne az internet, ha nem ILYEN lenne?” “Milyen lenne, ha újra kezdenénk az egészet?” Sőt: “Milyen lenne, ha újra kezdenénk, de már a meglévő tapasztalattal a hátunk mögött? Jobb lehetne, vagy rosszabb?”

Vannak olyanok, akiknek az érdekeit kimondottan sérti az internetes szabad információ áramlás, és a korlátozások nélküli információ előállítás. Például a régi nagy újságírók rendre kirohannak az interneten megjelenő tartalmak szabályozatlansága ellen. Tegyék, ő dolguk. Ugyanakkor gondoljunk bele, hogy mi sérti a mi érdekeinket, felhasználókét?

Egyértelmű a válasz: leginkább a bűnözők, bűnöző szervezetek.

Nap mint nap kapom a kérdéseket, amelyek így szólnak: “Iszonyatosan lelassult a gépem, lehetséges, hogy bekaptam egy vírust?” Ilyenkor mindig azt kell válaszolnom, hogy: Ha vírus lassítja a gépet, az nem EGYETLEN vírus lesz, hanem nagyon sok vírus, kártevő… Ugyanakkor a vírusok manapság inkább szeretnek meglapulni, géplassulással figyelmet nem felhívni, közben minden lehetséges adatot, hozzáférést – köztük banki, ftp, bármilyen regisztrációt – megszerezni, továbbítani, feketepiacon értékesíteni.

Ezzel okosabb lettél igaz? Igen is, igaz. Az, hogy nincs tünet, még nem jelent jót, ugyanakkor a rendkívüli tünet nem jelent azonnal kártevőt.

De menjünk tovább, mert koránt sincs vége. Ha a többség még mindig azt hiszi, hogy a vírusok jelenlétének egyértelmű tünetei a géplassulások, akkor nem csodálom, hogy azt is elhiszik, hogy “én csak magyar és csak hétköznapi oldalakat látogatok, ezért nem lehetek veszélyben az interneten”.

Képzelj el egy két hónapja indult oldalt, aminek a látogatottsága még most épül, teljesen veszélytelen, hasznos tartalmat szolgáltat anyukáknak, és egyszer csak a tulajdonosa azt veszi észre, hogy kapott egy levelet a tárhelyszolgáltatójától: “Mivel egy kártékony kód került az oldala forráskódjába az ön számítógépének közreműködésével, ezért megváltoztattuk az ftp elérést, az oldalt letiltottuk. Kérjük, tisztítsa meg a számítógépét, utána visszakapja az oldala fölötti felügyeletet.”

Kell ennél rosszabb hír a reggeli kávé mellé?

Az említett oldal egyik nap még teljesen veszélytelen volt, másnap meg végigfertőzte az összes látogató számítógépét. Mint tudod, böngészés közben a böngésződ minden adatot letölt a gépedre, plusz az oldal kódjában található utasításokat is végrehajtja: lejátsza a videókat, megjeleníti a képeket, lefutnak a szükséges átirányítások, stb. Ja, és lefutnak a nem szükséges átirányítások is persze, amikről az oldal gazdája mit sem tud.

Tehát tény: gonosztevők is jelen vannak a neten, és már nincsenek veszélytelen honlapok. Pont ebben rejlik a sebezhetőség, hogy a kis forgalmú, privát oldalak ugyanúgy lehetnek veszélyesek sajnos, mint a pornószájtok.

Mit lehet ellenük tenni? Először is, tudnunk kell egy csomó dolgot. A tudatlanság manapság már kezd vérciki lenni. Mivel ezernyi jó dolgot csinálhatunk a neten, a butaság teteje azt hinni, hogy mindezt tehetjük egy három éves gyerek értelmi színvonalán. Nem, nem tehetjük, sőt: 13 éves kamasz értelmi színvonalán is csak fenntartásokkal.

Két dologra van szükség: tudásra és szemléletváltásra.

Lehet azon gondolkodni, hogy inkább valahogy ki kellene iktatni a bűnözőket, és visszaszorítani a tevékenységüket, de ahogy a maffiát sem lehet kiiktatni – és tevékenységüket sem lehet visszaszorítani, mert olyanok, mint a hidra; Ugyanez áll az internetes bűnözőkre akkor is, ha komplett szervezetek áldozataivá válunk és akkor is, ha magányos harcosok pécéznek ki bennünket.

Az új internet óhajtása azzal kezdődött, hogy egyesek elképzeltek olyan rendszereket, amik mondjuk az internetre való kapcsolódást csak valami egészen pontos azonosítás után tenné lehetővé, mondjuk ujjlenyomat- vagy írisz-szkennelés után. De ez még csak a kezdet: ezek után a felhasználó minden egyes lépését figyelni kellene, hogy mit csinál, nem töri-e a fejecskéjét valami csúnya dolgon.

Szerinted mennyire életszerű ez az elgondolás? Most olvastam, hogy Magyarországon több, mint 4 millió internetező van. Óriási szám, és ez a szám az elmúlt 2-3 évben nőtt ugrásszerűen. Én úgy látom, hogy már nem lehet újrakezdeni, és úgy látom, hogy olyan méregdrága megoldások, mint ujjlenyomat és írisz vizsgálat a hozzáférés megadásához – nap mint nap! – egyszerűen marad a sci-fi szintjén.

Nem marad más hátra, mint okosodni. Úgyhogy jó helyen vagy :)

Mi a véleményed?

Senki nem születik profi felhasználónak, de az nem mindegy, hogy honnan szeded össze az alapokat! Mi összeszedtük és egy anyagba rendeztük a legfontosabb, leglényegesebb, leghasznosabb tudnivalókat, a PC Start anyagban. Kattints ide, és nézd meg a részleteket>>